A műanyag nyílászárókkal szemben támasztott egyik legfontosabb elvárás a kiváló légzárás és csapóeső elleni védelem. Tartós esőzés esetén percenként és négyzetméterenként mintegy 2 liter vízmennyiség jut egy standard beépítésű – védtelen környezetben található ablakfelületre. Erős szélnyomás hatására ennek a vízmennyiségnek a jelentős része bekerülhet a szigetelés mögötti ablakfalcba.
A kiváló vízzárási besorolás alapfeltétele nem csupán az adott víznyomásnak való ellenállási képesség (600 Pa víznyomásig nincs beázás = 9A vízzárási osztály), hanem az is, hogy az erős szélnyomással érkező, ablak belsejébe bejutó csapadékot milyen gyorsan és hatékonyan tudjuk elvezetni a vízgyűjtő csatornákból a szerkezeten kívülre.
A hatékony és gyors vízelvezetés biztosításának alapvető feltétele a rendszergazda által meghatározott nyomáskiegyenlítő furatok és vízelvezető nyílások előírás szerinti méretben és helyen történő kialakítása (1.sz.ábra). A furatok, vízelvezetők nem megfelelő kialakítása, elégtelen mennyisége, mérete, azok elszennyeződése, elzáródása (forgácsok, porlerakódások, szilikon, üvegező ékek, stb.) esetén kialakulhat az ún. „lopótök-hatás”, amely szélsőséges időjárás esetén beázáshoz vezethet.
A vízelvezető nyílások pozíciója és darabszáma jelentősen befolyásolja a megfelelő vízzárást. A leggyorsabban és leghatékonyabban a tok alján kialakított vízelvezető nyílásokon (2.szábra) keresztül távozik adott idő alatt a legtöbb csapadék. A tok szélétől túl nagy távolságra elhelyezett falcnyílások lassítják a víz elvezetését. Az előírásszerű funkciós méretek megléte alapvető feltétele a szerkezet megfelelő lég-és vízzárásának. A megengedett tolerancia +1 mm, a toleranciától való eltérés funkcionális vagy szigetelési problémákhoz vezethet – 3.sz.ábra.
A megfelelő szigetelés, légzárás fontos alappillérét képezik a deformációmentes tömítések, alaktartó szerkezetek és hibátlanul reteszelő vasalatelemek. A tömítésekkel szembeni elvárás a tartós rugalmasság megőrzése. Fontos, hogy legyenek képesek ellenállni az időjárási hatásoknak, hőnek, ózonnak, lúgnak, savaknak és agresszív vegyszereknek.
Az ablakgyártásban leggyakrabban alkalmazott tömítéstípusok: 1.) PCE 2.) TPE 3.) EPDM
A PCE (Post-Co-Extrusion eljárásban gyártott) tömítőanyag, amely teljes egészében plasztikus, lágy PVC-ből készül. Könnyen hegeszthető, egyszerűen megmunkálható, hasonló a TPE-hez, csak nem annyira elasztikus. Jó fény- időjárás- és ózonállóság jellemzi, remekül újrahasznosítható, ellenáll a tisztítószereknek, lúgoknak, savaknak, 10 %-os hígítású alkoholos oldatoknak. Azonban mind az EPDM-hez, mind a TPE-hez képest gyengébb anyagtulajdonságokkal rendelkezik. Alacsonyabb a hőstabilitása, ami által hő hatására könnyen lágyul, hidegben felkeményedik, 50-60 °C felületi hőmérséklet hatására „zsugorodhat”, s tartósan is elveszítheti eredeti alakját.
A TPE (termoplasztikus elasztomer) kifejlesztése az 1970-es években történt. Ez szintén egy hőre lágyuló elasztomer, ami szobahőmérsékleten a gumihoz (EPDM) hasonló elasztikus tulajdonságokkal rendelkezik. Kombinálja a gumi tulajdonságait a hőre lágyuló műanyagokéval, viszont tartós hőnek való kitettség esetén megolvad, deformálódik.
Mechanikai tulajdonságai az EPDM-hez képest gyengébbek, alacsonyabb hőstabilitás, rosszabb vegyszerállóság és rugalmasság jellemzi. Hő hatására plasztikusan deformálódik, termikusan és dinamikusan sokkal kevésbé rugalmas, viszont a gumihoz képest egyszerű a megmunkálása, könnyen színezhető és nem utolsósorban a profilokkal együtt hegeszthető, akárcsak a PCE.
EPDM (etilén-propilén-dién terpolimer), kaucsuk, 100 %-ban gumi. Egy mérettartó elasztomer, amely terhelés hatására is rugalmas marad. Eredeti alakját a terhelést követően is azonnal visszanyeri2, hő hatására nem deformálódik, nem olvad, rugalmasságát – 50°C és +120°C között is megőrzi. A műanyagablakgyártásban fő hátránya, hogy nem olvasztható, nem hegeszthető, viszont kiválóan ellenáll az időjárási hatásoknak, a hőnek, az ózonnak, az öregedésnek, és az UV sugárzásnak. Átlagon felül ellenállóság jellemzi a savakkal, lúgokkal, agresszív vegyszerekkel, párával és vízgőzzel szemben.
A TPE és PCE hegeszthető tömítések esetében mindenkor biztosítsuk azok felületi egyenletességét, deformáció- és sérülésmentességét a megmunkálás folyamán. Feldolgozásukat modern gépekkel, helyes beállítás és folyamatos kontroll mellett végezzük, hogy az előírás szerinti fugahézag mindenkor biztosított legyen. A tömítések rendszeres „utóápolása”, karbantartása (portól, szennyeződéstől mentes felület) szintén záloga a megfelelő és tartós tömítettségnek. A megfelelő lég-és vízzárás szintén fontos alapfeltétele a szerkezetek deformációmentességének biztosítása.
A tekeredés, csavarodás megelőzése érdekében elengedhetetlen a rendszergazdai irányelvek alapján meghatározott inerciával rendelkező acélszelvények alkalmazása, illetve azok előírás szerinti becsavarozása (1.sz.ábra) a PVC profilokba. A merevítő idomok hosszának, a kezdő csavarpozícióknak, illetve a megfelelő csavartávolságoknak a figyelembevétele (a fehér, illetve a színes szerkezetek esetében eltérő módon) alapvetően determinálják a profilok tartós, deformációmentes állapotát.
Szintén fontos faktum, hogy ne felejtsük el, minden szilárd anyag hossza megváltozik a hőmérséklet változásának hatására. A gyártás során felhasznált alapanyagok eltérő módon reagálnak a hőmérséklet változására, így azok hosszméretében bekövetkező változás is eltérő mértékű lesz.
Amíg egy PVC soroló elem, üvegezőléc, vagy külső oldali PVC vízvető hossza egy 50 °C hőmérsékletváltozás hatására 3,5 mm-t változik egyetlen méteren belül, addig a PVC profil merevítővassal együtt csak 2,1 mm-t, az alumínium rátét pedig 1,2 mm-t. A színes PVC profilok esetében viszont a nagyobb felmelegedésből adódóan nagyobb hosszváltozással kell kalkulálni. Az előzőekben említettek figyelembevételével kerültek meghatározásra mind az acélszelvények csavarozási pozíciói, mind pedig a nyílászárók beépítése esetén alkalmazandó rögzítési irányelvek is.
A megfelelő módon, darabszámban és pozícióban kialakított kiszellőző furatok biztosítják (2-3.sz.ábra), hogy a profilok belsejében felgyülemlett forró levegő ne által a ne keletkezzen indokolatlan túlnyomás, feszültség, ami a profilok deformációját, alakvesztését, – szélsőséges esetben – törését eredményezné. A külső kamrák kiszellőztetése által biztosítani tudjuk a profilok belsejében kialakult túlnyomás kiegyenlítését. Ez kiemelt jelentőséggel bír a színes nyílászárók esetében.
A fokozott inerciájú merevítő idomok, azok előírásszerinti hozzácsavarozása a PVC profilhoz, illetve a szükséges kiszellőző furatok kialakítása a profilok külső kamráiban együttesen biztosítják a nyílászárók alaktartását, deformációmentességét, amely a lég-és vízzárás fontos alappilére.
A vasalatelemek tudatos használatával, a rendszergazdai utasítások betartásával szintén javítható a szerkezetek lég-és vízzárása. A megfelelő hosszúságú merevítőidomok, illetve azok PVC profilokban történő előírásszerinti rögzítése által biztosítható a sarokpántok teherbírásának maximális kihasználása – 1.sz.ábra !
A nyíló- és váltószárnyas ablakok esetében is ajánlott a nyílászárók nyíló-bukó szerkezetekkel adekvát módon történő „felvasalása”, amely minden szerkezet esetében, valamennyi oldalon egy határozott reteszelést, s ezáltal egy biztos alaktartást, valamint kiváló lég-és vízzárást eredményez.
Az ablakok és erkélyajtók esetében a pántfelőli oldalon lévő reteszelési pontok számának meg kell egyeznie a záródási oldalon lévő reteszelések számával. Az első záróelemek távolsága zárt állapotban a tokfalc szélétől a záróelem közepéig max. 100 mm legyen, a további záródási pontok távolsága pedig ne haladja meg a 800 mm-t – 2.sz.ábra.
A bejárati- és mellékbejárati ajtók esetében a ”vetemedés” megelőzése érdekében a pántfelőli oldalon minimum 3 db pánt, a zárfelőli oldalon minimum 3 db záródási pont kivitelezése ajánlott. Az első pánt, ill. záródási pont távolsága a tokfalc szélétől max. 250 mm-re kerüljön, a további záródási pontok távolsága pedig ne legyen nagyobb, mint 900 mm. A színes szerkezetek folyamatos „laprazárásának” biztosítása érdekében automata zárak használata javasolt, illetve fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a színes ajtók reteszelési pontjai közötti távolság ne legyen nagyobb, mint 750 mm – 3.sz.ábra. A fentiek figyelembevétele és betartása jelentősen hozzájárulhat a szerkezetek tartós deformációmentességéhez, s ezáltal a kiváló lég –és vízzárásához.
